Minden napra egy játék

Archive for the ‘Nincs kategorizálva’ Category

Szerintem nagyon jó ötlet ez a rendezvény. Nálunk a fiúk nagyon fellelkesültek, amikor meghallották, hogy árulhatják az alkotásaikat. Mi megyünk!

Megjegyzést hagyni, illetve a megjegyzéseket elolvasni úgy lehet, ha a bejegyzés címére kattintatok.

Hírlevélre a címlapon tudtok feliratkozni. Keressétek a zöld betűs részt!

FIGYELEM!!! Minden Hírlevélre feliratkozónak őszi játékokat, feladatlapokat küldök e-mailben!

Amikor valamelyik gyerekem szól, hogy szomjas, én általában elmondom, hogy hol talál poharat, töltsön magának vizet stb. Tudom, hogy ez még mindig jobb annál, mintha a kezébe nyomnám a poharat teli vízzel, de igazából nem ez a legjobb megoldás. Így a gyerek nem tanulja meg megoldani az elé kerülő újabb és újabb feladatokat, problémákat.

Már korábban idézetem Balázsné Szűcs Judit: Az ember, aki óvodás című remek könyvéből. Most megint ebből a könyvből szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek arról, hogy hogyan neveljük rá gyerekeinket arra, hogy bizonyos munkafolyamatokat saját elhatározásból, saját ötlet alapján képesek legyenek megoldani.
A szerző egy végletes példát mesél el, de mindenképpen hasznos levonni belőle a megfelelő következtetéseket.
Az óvodai csoportban az egyik kislány, Anna kisebb korában szíre-szóra otthon maradt (anyukája nem dolgozott), ritkán ment óvodába, olyankor is csak délelőtt pár órára. Éppen ezért természetesnek vették az óvó nénik, hogy a kislány a csoport szokásrendjét nem ismeri igazán, segítették is mindenben, ha bent volt az oviban. Nagycsoportos korára anyukája visszament dolgozni, így a kislány már egész napra az óvodában maradt. Hamar kiderült, hogy mélyreható hiányosságai vannak (pl. nem ismerte a színeket, nem tudta megmondani a vezetéknevét, az ételek nevét … ) Hogy mekkora a baj, arra egy kirívó eset hívta fel az óvónők figyelmét.
Anna a mosdóba ment kezet mosni, de szinte azonnal ment is vissza a hírrel: nincs víz! Az óvónő csodálkozott, kiment, megnyitotta a csapot, a víz rendesen folyt. Szólt Annának, hogy jöhet, mert van víz. A kislány ment is, de csak állt a csap előtt, nézte, és csodálkozva közölte, hogy nincs víz. Az óvónőnek el kellett magyaráznia, hogy a csapot ki kell ahhoz nyitni, hogy folyjék belőle a víz. Hat éves volt ekkor Anna!
Nem is elemi hiányosságai voltak a legrosszabbak, hanem az, hogy eszébe sem jutott a lehetősége annak, hogy ő bármit tehetne saját élete megszervezésével kapcsolatban. Fel sem merült benne, hogy ő valamit is képes megcsinálni, hiszen otthon mindent készen megkapott, mindent megcsináltak helyette.
A gyerekeket arra kell ráébresztenünk, hogy szorult helyzetükben segíthetnek önmagukon. Hogy hogyan, azt majd megtanulja segítségünkkel. Ahogy a szerző megfogalmazta: Vizet önteni nem azért kell megtanulni, hogy a gyerek munkára nevelődjék, vagy felkészüljön az iskolára, hanem egyszerűen azért, hogy ne maradjunk szomjasak. Sokszor bizony mi, szülők a könnyebb utat választjuk: hiszen mennyivel nehezebb megtanítani egy gyereket önmaga ellátására, mint egyszerűen kiszolgálni. Mert igaz, hogy állandóan felugrálni, kanalat hozni, vizet önteni, stb., szintén fárasztó dolog, de szinte semmiség ahhoz képest, amikor a gyerekből kell mozzanatról mozzanatra szinte kipréselni a cselekvéssort! Az ember annyira segítene, hogy tulajdonképpen önmaga visszatartásába fárad bele!

„Rakd el a felesleges kockákat! – szoktuk például mondani. Ha megteszi, azzal az én igényszintemet elégíti ki a gyerek s megfelel az én követelményeimnek! Ellenben, ha így szólunk: „Ötödször botlasz meg abban a kockában! Nincs utadban?” Erre vagy rájön, mi zavarta eddig, s elrakja, vagy azt mondhatja, hogy nincs útjában, s játszik tovább. Ilyenkor, ha újra megbotlik, ismét szólhatunk: „Még mindig nincs utadban? Én már elraktam volna! Nekem mindegy, én nem megyek arra, te töröd ki a nyakad!” Nagy ám a különbség! A döntés jogát és a felelősséget nem vállaljuk át! Természetesen a megoldás folyamatát ettől még taníthatjuk! Ha a gyerek nekilát elrendezni maga körül valamit, de nem tudja megoldani, akkor feltétlenül legyünk segítségére, mutassuk meg, hogyan kell, vagy csináljuk vele együtt. De jusson döntésre előbb, azt ne vállaljuk át! Ha magától nem jön rá valamire, ne utasítsuk, ne mondjuk meg, mit tegyen! Inkább kérdéssel segítsük! Pl: „Ki tudod még mosni az ecsetet abban a piszkos vízben?” „Nincs útban a gyurma?” Ennek az az értelme, hogy csak beindítjuk a problémamegoldó gondolkodást, de annak folyamatát nem irányítjuk. A döntést meghagyjuk a gyereknek.

A munkára nevelés lényege nem az, hogy a munkafolyamatok pontos végzését megtanítsuk (hiszen nap, mint nap találkozhatnak új, eddig nem ismert feladatokkal), hanem az, hogy a munkavégzéshez szükséges beállítódást megteremtsük.

Még egy fontos dolog: figyeljünk oda, hogy a gyerek meg tudja –e oldani a kitűzött célt, de ha nehézség adódik, ne ugorjunk rögtön segíteni, hanem várjuk meg, hogy segítséget kérjen. Csak akkor beszéljünk bele a dolgába, ha nem szól, hanem kínlódik tovább, vagy abbahagyná. De ilyenkor is csak azt mondjuk: „Ha szólnál, szívesen segítenék!” Ez azért fontos, hogy hozzászoktassuk ahhoz, hogy:
- fel tudja mérni a saját határait,
- fedezze fel, egyedül nem boldogul,
- tanulja meg felmérni, hogy környezetében ki tudna segíteni rajta,
- természetes módon, kulturált megfogalmazásban, még kétségbeesés előtt (bőgés nélkül) kérjen segítséget,
- pontosan meg tudja fogalmazni, ki tudja fejezni, mi az, amivel nem boldogul

Összefoglalva tehát, amit el kell érnünk, hogy a gyerek:
- Vegye észre, hogy tenni kell valamit
- Döntse el, hogy ő mit fog tenni (ebbe beletartozik a segítségkérésről hozott döntés is!)
- Szervezze meg a bonyolultabb tennivaló végrehajtását: ossza ki a feladatokat, gyűjtse össze a szükséges eszközöket, ha segítséget kér, ossza ki a feladatokat, szervezze meg a munkavégzést, végül a munkaeszközöket is rendben rakja helyre
- Élvezze munkája jutalmát: az élet kellemes továbbgördülését, a nyugodt körülményeket (s persze a mi csendes helyeslésünket)

Ti meg tudjátok állni, hogy ne mindent készen adjatok? Át tudjátok engedni a gyereknek a döntés jogát? Kíváncsian várom véleményeteket, tapasztalataitokat!

Megjegyzést hagyni, illetve a megjegyzéseket elolvasni úgy lehet, ha a bejegyzés címére kattintatok.

Hírlevélre a címlapon tudtok feliratkozni. Keressétek a zöld betűs részt!

FIGYELEM!!! Minden Hírlevélre feliratkozónak őszi játékokat, feladatlapokat küldök e-mailben!

Elkészültek az új őszi ajándék feladatlapok!!! Elküldöm minden hírlevélre feliratkozónak! Sőt! Ha csak most iratkozol fel, a régieket is elküldöm, így 20 feladatlappal leszel gazdagabb!!! Hírlevélre a címlapon tudtok feliratkozni. Keressétek a zöld betűs részt! http://www.mindennapraegyjatek.hu/

Tégy egy üres pohárba egy kisebb üres poharat. Kezd el a kisebb poharat feltölteni olajjal! Ha megtelt, töltsd tovább az olajat, hogy a nagyobb pohár is megteljen. Csodák-csodájára eltűnik a kisebb pohár!

Ahogy a neten nézelődök, keresgélek új ötleteket, sokszor találok nagyon jópofa dolgokat, amik nálunk nem készítülnek el vagy mert éppen nincsen hozzá otthon valami, aztán pedig elfelejtődik, vagy a fiúk túl lányosnak titulálják, vagy egyszerűen csak nincs rá időnk. Szeretném ezeket az ötleteket is megosztani veletek, hátha nálatok hamarabb elkészülnek, mint nálunk.

Arra gondoltam, erre pont jó felület a Facebook. Messze nem vagyok profi az alkalmazásában, de majd csak belejövök! Szóval, gyertek, olvassátok az ötleteket, mondjatok véleményt róluk, mutassátok meg, ha nektek is van valami jó ötletetek, akár kreatívkodásra, akár játékra, akár tudtok valami jó gyerekprogramról!

Várlak Titeket naponta sok-sok jó ötlettel ezentúl a Facebookon is!

Kölesgolyókból és fogpiszkálókból lehet mindenféle klassz szobrot készíteni. Utána pedig uzsonnára megenni a szobrokat (persze a fogpiszkálók nélkül!)

Néhány kedves, ennivaló ötlet innen-onnan:

Dani kérésére gémes kutat készítettünk. Kerestünk megfelelő botokat – egy “Y” alakút és egy egyenest. Egy gyufás skatulyába kavicsokat tettünk, beleállítottuk az y alakú botot, és hogy stabilabb legyen, gipsszel kiöntöttük. Megvártuk míg megszilárdult. Az egyenes bot egyik végére egy pici játékvödröt, másik végére pedig egy kavicsot kötöttünk.

Fiúknak és vagány kislányoknak nélkülözhetetlen játék a nyárra! A pohárba beletesszük a bogarat, a nagyítós tetőn keresztül megcsodáljuk, majd elengedjük. Órákig elbogarásznak (szó szerint ) vele a kertben a gyerekek.

Nekünk innen van.

A gyakori esőzések miatt igazán nem nehéz versenyzőket találni egy csigafutamhoz. Mátéék ennyi jelentkezőt gyűjtöttek:

Ha megvannak a jelentkezők, mindenki választhat magának egy szimpatikus csigát, elnevezheti, és drukkolhat neki! Indulhat a verseny!

Persze néhány versenyző néha eltéveszti az irányt…

Izgalmas pillanatok (akarom mondani, percek) a célegyenesben

És a győztes: Ödönke!