Minden napra egy játék
Minden napra egy játék!
Alkotások - technika
Alkotások - dekoráció
Facebook

Posts Tagged ‘mondóka’

PostHeaderIcon Paprikából Jancsika

Biztosan sokan ismeritek ezt a “játékot”, de leírom, mert nagyon jól tud jönni, ha csak egy papír, egy toll, és egy unatkozó gyerek van kéznél! Egy hosszúkás papírt a következők alapján hajtogatunk, rajzolunk meg:


És a hozzá tarozó mondóka, ami közben a megfelelő módón kell hajtogatni a papírt:

Volt egyszer egy paprika

Paprikából Jancsika

Jancsikából kiskirály

kis királyból tulipán

Ha már Paprikajancsinál tarunk, meséljük el azt a mesét is:

PAPRIKAJANCSI MESÉJE

Régi történetet mesélek ma nektek, abból az időből, amikor Paprikajancsi még új volt. Nagyapó megvette, hazavitte, és a nagyágy fölötti polcra ültette. Három öreg zenebaba állt már ott.
– Itt jó helyed lesz! – mosolygott Nagyapó. – Ha megérkezik Maninka, itt majd megtalál téged! – azzal megfordult, és kiballagott a kertjébe. Mivel feledékeny volt kissé, mindjárt meg is feledkezett Paprikajancsiról.
Alig csukódott be az ajtó, Paprikajancsi izegni-mozogni kezdett.
– Jónapot! – fordult a zenebabákhoz. – Tudják, kérem, hogy ki az a Maninka?
– Tudjuk, tudjuk! – válaszoltak a zenebabák mindenféle hangokon. – Nagyapó unokája! Kislány! Holnap érkezik!
– Hurrá! Akkor előadom neki a mutatványomat! Tudnak önök cirkuszi zenét játszani?
– Tudunk, tudunk! Hegedűn! Dobon! Trombitán!
Nagyszerű! Ugyebár artista vagyok, és zenével hatásosabb a mutatványom! Tudják a paprikából Jancsikát?
– Tudjuk, tudjuk! Máris fújjuk! Hegedüljük! Doboljuk!
– Akkor kezdődhet a próba! E – ké – há!… – és Paprikajancsi dalolni, táncolni, cigánykerekezni kezdett, sőt, egy-két szaltóval is megpróbálkozott:
Paprikából Jancsika,
Jancsikából paprika,
paprikából tulipán,
tulipánból kiskirály!
Addig ugrált, addig cigánykerekezett és szaltózott, míg megcsúszott a lába, s egyenesen beesett a nagyágy és a fal közti szűk résbe.
– Hű, de szűk! …Hep! – erőlködött Paprikajancsi, de minél jobban kapálózott, annál jobban beszorult.
Nagyapó csak este érkezett vissza a szobába, és mindjárt le is feküdt.
– Itt vagyok, Nagyapó! Az ágy melletti résben! Húzzon ki, Nagyapó! – kiabált Paprikajancsi, ám hiába, mert a játékok hangját csak a gyerekek hallják. Nagyapó meg amúgy is süket volt egy kicsit.
– Egy éjszakát kibírok! – gondolta Paprikajancsi. – Maninka majd holnap kihúz! – és fáradtan elaludt.
Reggel csengő hangocskára ébredt:
– Hahó! Nagyapó!
– Itt van! – örvendezett Paprikajancsi. – Megérkezett Maninka!
– Tíz napot maradok, Nagyapó! Ennyit, látod?
Paprikajancsi nagyon szerette volna megnézni, hogy hányat mutat Maninka, de a fal melletti szűk résből semmit se látott. Azt is csak hallotta, hogy Nagyapó meg az unokája csevegve kivonulnak a kertbe, s ott boldogan locsolnak, gazolnak hosszú-hosszú órákon át.
– Ki fog engem így kihúzni? És kinek adom elő a mutatványomat? – nyugtalankodott Paprikajancsi.
Eltelt az egész nap. Éjszaka Maninka a kisebbik szobában aludt.
Eltelt a következő nap is.
– Lehet, hogy örökre itt maradok!… – sóhajtotta Paprikajancsi lemondóan.
Harmadnapra azonban történt valami. Maninka náthásan, fájó torokkal ébredt, és sehogyan sem akart a kis szobájában maradni.
– Költözz a nagyágyba! – ajánlotta Nagyapó. – Én pedig főzök neked egy jó hársfateát! – és kisietett a konyhába.
Maninka egyedül maradt Nagyapó óriási dunnája alatt. Zúgott a feje, a párna nyomta, a fal mintha hullámzott volna körülötte. Odébbhemperedett, s akkor a fal melletti résben megpillantott két, felfelé nyújtózó kis kezet. Megdörzsölte a szemét, jobban a rés fölé hajolt, s hát, a két kis kéz alól felnevetett rá Paprikajancsi vidám ábrázata!
– Hát te? – kérdezte Maninka, s megragadta Paprikajancsi kezét.
– …Hep! – rugaszkodott neki Paprikajancsi, s már kint is volt, a dunna tetején. – Paprikajancsi vagyok! Énekművész és artista! Produkcióóó!
Zene csendült a nagyágy fölötti polcról. Paprikajancsi meghajtotta magát, és boldog dalolásba, táncolásba kezdett:
Paprikából Jancsika,
Jancsikából paprika,
paprikából tulipán,
tulipánból kis király!

Kis királyból tulipán,
tulipánból kis király,
kis királyból Jancsika,
Jancsikából paprika!
– Itt a világ legjobb hársfateája! – lépett a szobába Nagyapó, s ámulva látta, hogy a kisunokája jobban van, és a neki vásárolt Paprikajancsi is előkerült.
Attól kezdve Maninka és Paprikajancsi soha nem váltak el egymástól.

Kép innen.

Mese innen.

PostHeaderIcon Mondóka – Gólya viszi

Ezt a legkisebbekkel játsszuk, már csak a súlyuk miatt is. A kezemben cipelgetem, ringatgatom a kicsit, és az utolsó sornál úgy teszek, mintha leejteném.

Gólya viszi a fiát,
Leejti a tojását
Zsupsz!

PostHeaderIcon Mondóka – Szita, szita …

Gyerkőcöt ölünkbe ültetjük, háttal nekünk. Megfogjuk a kezeit, és úgy csinálunk, mintha szitálnánk, de jó nagy mozdulatokkal, jobbra, balra dülöngélve. Az utolsó sornál elengedjük a kezét és megcsípkedjük a comocskáit.

Szita, szita szolgáló,
Van-e liszted eladó?
Van, van, de nem jó,
Beleesett a pondró!

PostHeaderIcon Mondóka – Én kis kertet …

Tenyerünkbe fektetjük a kisgyerek kezét, tenyérrel felfelé.

Én kis kertet kerteltem, (a tenyerében ujjunkkal körzünk)
Bazsarózsát ültettem. (ujjunkkal bökdössük a tenyerét)
Szél, szél fújdogálja, (két tenyerünkbe fogva, lengetjük a kezecskét)
Eső, eső veregeti, huss! (paskoljuk, majd a huss-ra eldobjuk a kezét)

PostHeaderIcon Mondóka – Sima út

Ölünkbe ültetjük a gyereket, velünk szembe.

Sima út, sima út, sima út (lassan, finoman döcögtetjük a lábunkkal)
Göröngyös út, göröngyös út, göröngyös út (gyorsabban, pattogósabban döcögtetjük)
Kátyú! (hangosan mondjuk, az Ú-t hosszan mondjuk, a gyereket hanyatt döntjük)

PostHeaderIcon Mondóka – Pista bácsi fűrészel…

Kinyújtott lábbal terpeszben ülünk a földön, gyermekünk velünk szemben a földön, szintén kinyújtott, de összezárt lábbal. Fogjuk a kezét és fölhúzzuk, leeresztjük, fölhúzzuk, leeresztjük.

Pista bácsi fűrészel, (itt mondhatjuk a gyerek nevét – pl Máté bácsi fűrészel)Dolgozik a fűrésszel
Húzza, tolja, húzza, tolja,
Most a bütyköst darabolja, darabolja … (itt a kézfejünk oldalával “daraboljuk” a gyerek pocakját, lábát)

PostHeaderIcon Mondóka – Hej, Gyula …

Nálunk nagy kedvenc …

Hej Gyula, Gyula, Gyula (lassan, mély hangon, combocskákat bökdösve)
Szól a duda, duda, duda (pocakot bökdösve)
Pest, Buda, Buda, Buda (gyorsabban, magasabb hangon, vállakat csipkedve)
Pattogatott kukorica! (gyorsan, pattogósan, magas hangon, feje búbján finoman dobolva)

PostHeaderIcon Mondóka – Megy a hajó a Dunán…

Kinyújtott lábbal leülünk a földre. A gyerkőc velünk szembe ráül a lábunkra. Ahogy mondjuk a versikét, ringatjuk, dobáljuk a lábunkkal (mintha a hajó ringatózna a Dunán) és a zsupsznál a hátára borítjuk és jól megcsikizzük.

Liccs, loccs, liccs, loccs
Megy a hajó a Dunán
Lemarad a kapitány
Kiabál, trombitál
De a hajó meg nem áll
Zsupsz

PostHeaderIcon Mondóka – A házat kiseperjük…

Mára legyen egy kedves kis mondóka. Ezt már a legkisebbekkel is játszhatjuk, de a nagyok is élvezik.

A házat kiseperjük. (a haját összeborzoljuk)
A port letöröljül. (megsimogatjuk a homlokát)
Az ablakokat becsukjuk. (a szemecskéit becsukjuk)
A kulcson egyet csavarintunk. (megcsavarintjuk az orrát)

Forrás: Ringató