Minden napra egy játék
Minden napra egy játék!
Alkotások - technika
Alkotások - dekoráció
Facebook

Posts Tagged ‘papír’

PostHeaderIcon Tavaszi virágos kép

Hát, ez még mindig nem az az igazi tavaszi idő! Pedig mi ma is róla álmodoztunk: kivágtam kis tulipánfejeket, napot, pillangókat színes papírokból, a gyerekek felragasztgatták, majd rajzoltak hozzá.


Ha esetleg valaki nem ismerné fel: a Dani rajzán ezek a zöld csápok, amik kinőnek a tulipánfejekből, a tulipán szárai és levelei, a narancssárga, aminek szemei vannak, az pedig “méhecske, ami nézi a virágokat, a napot, és bármit nézegethet” 🙂

PostHeaderIcon Tavaszváró hóvirág

Én már nagyon-nagyon várom a tavaszt! Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül! Tegnap igazi novemberi idő volt, ma már bíztatóbb az időjárás! Talán végre eljön a virágillatú, madárcsicsergős tavasz! Készítettünk papírból hóvirágot, hátha ezzel is besegítünk a tavasz érkezésének.

Sablont itt találtok.

PostHeaderIcon Egy szelet süti

Ki kér egy szelet finom kakaós-vaniliakrémes sütit?

A süti Máté jelmezéhez készült, ugyanúgy, ahogyan régen a torta.

PostHeaderIcon Farsangi fűzér

Ilyen fűzért gondolom mindenki hajtogatott már (legalábbis remélem, mert a rajzomból nem igazán derül ki, hogyan is kell csinálni). Könnyű elkészíteni (Dani is ügyesen tudta hajtogatni a maga 2 és fél évével), és látványos. A fiúknak A4-es papírból vágtam ki csíkokat, és abból hajtogatták, majd a végeredményeket összeragasztgattuk.
Én készítettem egyet hosszú krepp papírból is, azt kiraktuk az ablakba.

PostHeaderIcon Paprikából Jancsika

Biztosan sokan ismeritek ezt a “játékot”, de leírom, mert nagyon jól tud jönni, ha csak egy papír, egy toll, és egy unatkozó gyerek van kéznél! Egy hosszúkás papírt a következők alapján hajtogatunk, rajzolunk meg:


És a hozzá tarozó mondóka, ami közben a megfelelő módón kell hajtogatni a papírt:

Volt egyszer egy paprika

Paprikából Jancsika

Jancsikából kiskirály

kis királyból tulipán

Ha már Paprikajancsinál tarunk, meséljük el azt a mesét is:

PAPRIKAJANCSI MESÉJE

Régi történetet mesélek ma nektek, abból az időből, amikor Paprikajancsi még új volt. Nagyapó megvette, hazavitte, és a nagyágy fölötti polcra ültette. Három öreg zenebaba állt már ott.
– Itt jó helyed lesz! – mosolygott Nagyapó. – Ha megérkezik Maninka, itt majd megtalál téged! – azzal megfordult, és kiballagott a kertjébe. Mivel feledékeny volt kissé, mindjárt meg is feledkezett Paprikajancsiról.
Alig csukódott be az ajtó, Paprikajancsi izegni-mozogni kezdett.
– Jónapot! – fordult a zenebabákhoz. – Tudják, kérem, hogy ki az a Maninka?
– Tudjuk, tudjuk! – válaszoltak a zenebabák mindenféle hangokon. – Nagyapó unokája! Kislány! Holnap érkezik!
– Hurrá! Akkor előadom neki a mutatványomat! Tudnak önök cirkuszi zenét játszani?
– Tudunk, tudunk! Hegedűn! Dobon! Trombitán!
Nagyszerű! Ugyebár artista vagyok, és zenével hatásosabb a mutatványom! Tudják a paprikából Jancsikát?
– Tudjuk, tudjuk! Máris fújjuk! Hegedüljük! Doboljuk!
– Akkor kezdődhet a próba! E – ké – há!… – és Paprikajancsi dalolni, táncolni, cigánykerekezni kezdett, sőt, egy-két szaltóval is megpróbálkozott:
Paprikából Jancsika,
Jancsikából paprika,
paprikából tulipán,
tulipánból kiskirály!
Addig ugrált, addig cigánykerekezett és szaltózott, míg megcsúszott a lába, s egyenesen beesett a nagyágy és a fal közti szűk résbe.
– Hű, de szűk! …Hep! – erőlködött Paprikajancsi, de minél jobban kapálózott, annál jobban beszorult.
Nagyapó csak este érkezett vissza a szobába, és mindjárt le is feküdt.
– Itt vagyok, Nagyapó! Az ágy melletti résben! Húzzon ki, Nagyapó! – kiabált Paprikajancsi, ám hiába, mert a játékok hangját csak a gyerekek hallják. Nagyapó meg amúgy is süket volt egy kicsit.
– Egy éjszakát kibírok! – gondolta Paprikajancsi. – Maninka majd holnap kihúz! – és fáradtan elaludt.
Reggel csengő hangocskára ébredt:
– Hahó! Nagyapó!
– Itt van! – örvendezett Paprikajancsi. – Megérkezett Maninka!
– Tíz napot maradok, Nagyapó! Ennyit, látod?
Paprikajancsi nagyon szerette volna megnézni, hogy hányat mutat Maninka, de a fal melletti szűk résből semmit se látott. Azt is csak hallotta, hogy Nagyapó meg az unokája csevegve kivonulnak a kertbe, s ott boldogan locsolnak, gazolnak hosszú-hosszú órákon át.
– Ki fog engem így kihúzni? És kinek adom elő a mutatványomat? – nyugtalankodott Paprikajancsi.
Eltelt az egész nap. Éjszaka Maninka a kisebbik szobában aludt.
Eltelt a következő nap is.
– Lehet, hogy örökre itt maradok!… – sóhajtotta Paprikajancsi lemondóan.
Harmadnapra azonban történt valami. Maninka náthásan, fájó torokkal ébredt, és sehogyan sem akart a kis szobájában maradni.
– Költözz a nagyágyba! – ajánlotta Nagyapó. – Én pedig főzök neked egy jó hársfateát! – és kisietett a konyhába.
Maninka egyedül maradt Nagyapó óriási dunnája alatt. Zúgott a feje, a párna nyomta, a fal mintha hullámzott volna körülötte. Odébbhemperedett, s akkor a fal melletti résben megpillantott két, felfelé nyújtózó kis kezet. Megdörzsölte a szemét, jobban a rés fölé hajolt, s hát, a két kis kéz alól felnevetett rá Paprikajancsi vidám ábrázata!
– Hát te? – kérdezte Maninka, s megragadta Paprikajancsi kezét.
– …Hep! – rugaszkodott neki Paprikajancsi, s már kint is volt, a dunna tetején. – Paprikajancsi vagyok! Énekművész és artista! Produkcióóó!
Zene csendült a nagyágy fölötti polcról. Paprikajancsi meghajtotta magát, és boldog dalolásba, táncolásba kezdett:
Paprikából Jancsika,
Jancsikából paprika,
paprikából tulipán,
tulipánból kis király!

Kis királyból tulipán,
tulipánból kis király,
kis királyból Jancsika,
Jancsikából paprika!
– Itt a világ legjobb hársfateája! – lépett a szobába Nagyapó, s ámulva látta, hogy a kisunokája jobban van, és a neki vásárolt Paprikajancsi is előkerült.
Attól kezdve Maninka és Paprikajancsi soha nem váltak el egymástól.

Kép innen.

Mese innen.

PostHeaderIcon Cinege

Máté szerette volna még folytatni a harmonika hajtogatást, ezért készítettünk egy cinegét. Először megnéztük könyvekben és a madáretetős képünkön, hogy hol, milyen színű a cinege, majd munkához láttunk. Míg Máté kék papírból harmonikát hajtogatott, én sárgából kivágtam a madár testét. A madár feje búbját és nyakát kékre színeztük, rajzoltunk neki szemeket, vágtunk egy rést a madár hátán, amin áthúztuk a félbehajtott kék harmonikát. Ez lett a szárnya. A tetejét összetűztem, végül cérnát fűztem bele, hogy fel tudjuk akasztani.

PostHeaderIcon Gyümölcstál

Kriszta írta, hogy gyakran álmodozik finom, érett cseresznyékről. Hát, ezzel én is így vagyok! De nem csak cseresznyére vágyom, hanem lédús őszibarackra, édes málnára, eperre… Sajnos ezekre még várni kell, addig íme két kosár gyümölcs, amit a gyerekekkel csináltuk:


Papírra ceruzával rajzoltam egy tálat. Daninak kivágtam a gyümölcsöket, Máténak csak megrajzoltam, és ő kivágta, majd szépen felragasztgatták a lapra, végül a tálakat is felragasztották.

PostHeaderIcon Boldog új évet!

Nagyon boldog, sikerekben és játékokban gazdag új évet kívánok mindenkinek!

A négylevelű lóherét így készíthetitek, a malacot pedig így.

Január 4-től újra minden napra jut egy játék!

PostHeaderIcon Sófestés

Kivágtam zöld papírból egy-egy fenyőfát a fiúknak. Ragasztóstifttel rajzoltunk rá díszeket, majd alaposan megszórták a gyerekek sóval. A felesleget leráztam róla, majd kezdődhetett a festés. Alaposan felvizeztem temperát tálkákban, innen cseppentgettek a gyerekek a sóra ecset segítségével. Nagyon szép látvány, ahogyan a són szertefut a festék! Próbáljátok ki! Jó szórakozás elkészíteni, és a végeredmény is szép!

Ötlet innen.

PostHeaderIcon Téli kép

Töttös Melinda a nagyszerű szobai hócsatán kívül még két másik jó ötletet is küldött. A kukorica festésünkről jutott eszébe, hogy pukkantós fóliával lehetne esőt festeni. Mi most ezt az ötletet téliesítettük: Bekentük fehér festékkel a pukkanós fólia buborékos oldalát, és rásimítottuk egy fekete lapra, majd leemeltük. Így lett jó nagy hóesés a papírunkon. Míg megszáradt, színes papírból kivágtam házakat, Máté rajzolt rájuk ablakot, ajtót. Felragasztottuk a hóeséses lapra, majd vattával díszítettük a hóborította részeket. Végül felragasztottuk a hóembert: három fehér öntapadós karika, narancssárga orr. Máté rajzolt neki szemeket, szájat, és gombokat. Szép lett, nem!?